Ezzel is kezdődhetne az a történet, amit Kotaro Ide álmodott meg Karuizawa fái közé. Egy kifejezetten esztétikus és kellemes jelenség, ami leginkáb egy emeletes űrhajó metszetére hajaz. A tervezője Kotaro Ide, az Architect igazgatója, a Kagyló Ház nevet adta az építménynek, ami Nagano prefektúrában található és találó is mondanám.

A házat üdülőnek szánták, ami ellenáll a fülledt nyárnak és a hideg télnek is. A épület terasszal kezdődik és lépcsőn vezet be a házba, valamint a belső kerben és előterét képezi a háznak. Szép árnyalatú vöröses fából készül és megefelő átmenet a ház „rideg” külseje és a ház belső tere között. Ez a fa burkolat bevezet a lakás többi részébe is. Maga a „takarószerkezet” pedig valószínűleg beton, mivel ez az anyag formázható talán a legkönyebben az építkezések során.

A kellemesen ívelő ház látszólag két külön épületből áll pedig ezzel ellentétben egy tágas, egyterű házról van szó, ami hatalmas üvegfallal kapcsolódik a természethez. Ha továbbhaladunk a belső kert felé, akkor meglátjuk azt a nagyszerű ritmikát, amit a kert rajzol ki és ami egy fát ölel körbe. Gondolom ennek árnyékoló szerpe is van, ami a nyári melegben nem elhanyagolható és, hogy minél kevesebb kárt okazzanak a környzetben. Összességében egy nagyon szép rendszert alkot, én is szívesen elidőznék benne, vagy elfogadnám nyaralómnak. A belső tér kifejezetten barátságos és otthonos. Meleg színek és kellemes formák alkotják. A nappali részben található egy felfelé függesztett kandalló, egy olyan modern forma, ami elég elterjedt az elmúlt pár évben kialakított enteriőrökben. A külsőn alkalmazott forma a belső térben is megjelenik így a falak tojáshély szerűen íveltek. Ez mégjobban hangsúlyozza a ház kellemes belső légkörét.

Összességében a szép környezetben található épületnek tényleg olyan hatása van, mintha a bentlakókra úgy vigyázna, mint a kagyló a gyöngyére. Letagadhatatlanul Japán alkotásról van szó, látszik rajta az a hagyományos szerkezet és felfogás, ahogy Japánban építkeztek régebben, amikor még nem voltak ennyire szűkében a helynek. Számomra az tetszik a legjobban, hogy nem uralkodni akar a természeten, és elvenni belőle, hanem részévé válik és csak annyit vesz ki belőle, ami kifejezetten fontos, mint a füben eldobott kavics.