Egyszerűség és szerkezetiség. Ezek a jelzők jutottak eszembe, amikor Kim Cogan koreai festő és illusztrátor képeit láttam. Elmosódottak, mint egy emlék, de van benne egy kis szürrealitás, ami annak is köszönhető, hogy a képek személyektől mentesek. Azokon a képein ahol viszont szerepelnek, ott olyan szituáció jelenik meg, ami néhol hátborzongató, vagy legalább is nem szokványos. Kicsit rideg és arctalan. Arctalan a szó szoros értelmében. Végül is az emlékekben nem szokás mindig mindenre élesen visszatekinteni.
A színhasználata karakteres, de nem mondanám egyedinek, ez a színállá márs divat volt az amerikai festészetben. A témahasználat úgyszintén, a nagyváros, ami felülkerekedik a természeten és az emberi életeken.
Mindez ellenben semmit nem von le a képek értékéből. A színei minden esetben jó helyen vannak és megfelelő árnyalatban. A Watcher című képnél kifejezetten rapszódikusnak és vészjóslónak mondanám azt a vörös árnyalatot. A Descending a Staircase című képénél pedig sokatmondó, az, ahogy a jóformán fekete-fehér "megtört" lépcsőn lefelé ereszkedik egy női alak egy vérvőrős kabátban. Már kész is egy történet az elmosódott álomképhez. Ezen a képén látható leginkább az a geometrizáló formavilág, ami annyira jellemző rá. A személyes kedvencem a Sanctuary című duett. A címével és a színállásával ellentétben egy kicsit hátborzongató. Meleg színek és ennek ellenére nem mondanám azt, hogy a békét és a megnyugvást sugalja a kép.
Kim Cogan oldalán számos képet találtok még, amiket érdemes megtekinteni, számos városi látképpel. 1977-ben született Koreában, Pusanban és a san franciscoi Acedemy of Art College-en végezte tanulmányait.