A fotózás számomra mindig is egy olyan formája volt a képalkotásnak, amihez egyszerre kell konstruktív és festői látásmód. Sokan gondolják, hogy a fotózás egyszerű, csak lenyomod a gombot és meg is van a kép, de ez azért nem így megy. Annyi hatás érhető el, hogy ezek között, az, aki nem elég következetes elvész és csupa zajos kép születeik. Rosszul komponált, elhibázott színálású, bemozdult képek. Ezek szerencsére nem fenyegetik Jody Rogac-ot.
Az ő képein azt vettem észre, hogy van egy klasszikus felfogás bennük, lehet, hogy a modellek, vagy a környezet teszi. Olyanok, mintha flamand festők portréit látnám, néhol pedig egész szecessziós hatást kelt. A képei tiszták, kellően kontrasztosak és általánosságban elmondható, hogy következetesen építi fel mondandóját. Nagyjából felismerhetőek és van egy saját világuk, ami az egyik legfontosabb a fotózásnál.
Jody-ról annyit érdemes tudni, hogy Angliában született és Kanadában nőtt fel, jelenleg New York-ban él és dolgozik. Hát nem hiába, a nagy alma alkotásra hív. 2006-ban végzett az Emily Carr Művészeti egyetem fotós szakán és azóta dolgozik profi fotósként. Nála a legnagyobb hangsúlyt a portrék kapják, a főbb területei a divatfotózás, amiben szeretné feltárni az emberi természet finomságait, úgy, hogy a legkevésbé torzitja el őket.
Akik szeretnék, követhetik Jody Rogac blogját is.