Amikor elsőre megláttam Richard Serra „szobrait”, lenyűgözött. Nem finomak, a szobrászat klasszikus értelmében véve. Ami igazán jó benne az a grandiózus jellege.
Richard Serra az 1960-as években tűnt ki az amerikai művészvilágból, mint radikális alkotó és ezekben az években kezdett el ipari jellegű szobrokat készíteni. A képeken látható The Matter of Time, Serra legismertebb munkája és a világ legnagyobb szobrászati megbízatása is egyben. A bilbaói Guggenheim Múzeum egyetlen állandó tárlata, ami nem is meglepő.
A kompozíció nyolc egységből áll és ezek az egységek átlagosan 3,5-4,5 méteres magasságok között váltakoznak. Az elemek súlya pedig 44 tonna és 276 tonna közé esik. Ezek mellett a méretek mellet nem is véletlen, hogy nem lesz vándorkiállítás tárgya. Ez az alkotás foglalja össze a leginkább Serra felfogását a térről, a szerkezetről és a szobrászatról.
Az ívek között a néző része lesz a műalkotásnak, körbejárhatja, beleleshet. Nem sok olyan műalkotás van, az építészeten kívül, amelynek a jellege ennyire fogva tartja a látogatót. A nagy ívek vonzzák az embert, mintha nagy energiavezérlők lennének. Hullámok, amik arra hivatottak, hogy a nézőre fizikálisan is hassanak. Rejtett ívek, gyűrűk, amiben elveszhet az ember, ahogy a saját gondolataiban is elmerülne. Némely részén a magas, rozsdás falak, fölébe is kerekednek a látogatónak. Ráadásul a korrózió miatt a szobor folyamatosan változik. Gondolom, valamennyire védik a nagyobb károsodástól, de az a régi és az új képeken is látszik, hogy a vörös rozsda egyre inkább elterjed rajta. Amennyire pedig ezt a folyamatot ismerem, lehet bármennyire is monumentális ez a szerkezet, a végén csak por lesz belőle.