Az elmúlt hetekben gyakran lehetett hallani a mexikói öbölben történt olajszennyezésről, amit a British Patrol-nak köszönhetünk és jó pár évre tönkretette az öböl tisztaságát. Sajnos emellett vannak olyan természetkárosítások, amik sokkal hosszabb lefolyásúak és évtizedek alatt fejtik ki hatásukat. Ilyen az képeken is látható haldokló Aral-tó.
Nem is olyan régen még a világ legnagyobb kiterjedésű tavai közt számon tartott tó, mára a felismerhetetlenségig zsugorodott. Az embereknek számtalanszor sikerült már bebizonyítania, hogy a saját érdekeik miatt bármit megtesznek a földdel. Az Aral-tó hanyatlása az 1960-as években kezdődött, amikor az akkori Szovjetunió földművelési és öntözési céllal elterelte a tavat tápláló két folyót, az Amu Darya és a Syr Darya folyókat. Ez azzal járt, hogy a tó szépen lassan el kezdett veszíteni a területéből. A régi halászati vállalkozások elhaltak és a korábbi kikötők helyét mára átvették a roncstemetők. Elhagyott, homokba ásódott, rozsdás hajóroncsok tarkítják, az egykori kikötőket. Ami súlyosbított az egyébként is rossz helyzetet, hogy az Aral-tó vize sós volt és az eddig vízben megkötött anyag mára tönkretette a saját környezetét is. A mederben felhalmozódott só, a levegőbe kerülve, tovább rombolta a közvetlen élővilágát.
Okoskodni nincs szándékomban, ezért rábízom mindenkire, hogy ítélje meg ezeket az eseményeket magában. Nem volna rossz, ha lassan eljutnánk odáig, hogy ehhez hasonló természeti katasztrófák már nem történnének meg.