A moder művészettörténetben több példa is adódott arra, hogy egy alkotó az utcán lelt inspirációt. A modern művészettörténet alatt főleg az elmúlt 30-35 évet értem, amikor az utcai díszitő és kommunikációs művészet egyre nagyobb teret követelt magának a városokban.
Kattints a képre nagyobb felbontásért
A kezdetben még naív, egyszerű alakzatok nyugodtan állítható, hogy modern kubista alkotásokká nőtték ki magukat. Ennek egy jó példája a nem is akárhol inspirálódó alkotó José Parlá. A nagy alma, vagyis New York megfelelő táptalaj azoknak az alkotóknak, akik az utcát, az urbaitást válaszják ihletetségük alapjául. Ebből a környezetből nötte ki magát a graffitti és később nem egy neves steetart művész is az itteni metrójáratokon élte ki kreativitását. Ilyen az elhunyt Keith Haring is (akit nem is olyan régen itthon is láthattatok), vagy az ugyan csak fiatalon eltávozott Jean-Michel Basquiat.
José Parlá munkái főleg az utcai művészet kaligrafikus elemit hasznosítja és dolgozza át, egy új alkotássá. Az alkotásai főleg ismeretlen utcai alkotók munkáján alapul, vagy ezek absztrakt felfogásából. Utazásai során a leromlott, omladozó falakban is talált inspirációt, ami úgy jelenik meg az alkotásain, mint egy idővonal. A különböző helyeken eltöltött időkhöz saját textúrák, felületek tartoznak, jelezve az életének különböző szakaszait.
A képei a város, omló, rozsdásodó arcát mutatják. Egy üzenettel, amit az alkotó ember hagyott maga után. Hangulatában sötétek, komorak. Van egy kis JAckson Pollock utánérzet bennük, ami nyilvána sötétebb árnyaltoknak és az apró vonalak sokaságának tudható be. Ennek olyan hatása van, mint Pollock festékkel folyatott, pacázott képeinek.
Kattints a képre nagyobb felbontásért
Remélhetőleg az alkotó portfóliós oldala újra elkészül és még több képpen gazdagodik. Nekem nagyon tetszenek ezek a kicsit arab kaligráfiára emlékesztető ipari alkotások. Érdekességképpen pedig itt egy interjú az alkotóval.