Szeretem a jól elkészített tetoválásokat. Annyira sokat mondhatnak el a viselőjéről és annyira állandóak. A Saint Lous-i Brian Cummings, aki kreatív igazgatóból nyergelt át a fotózás világába ezeket dolgozza fel a Bodies of Work sorozatában.
Több megközelítésben mutatja be a modellek tetoválásait. Igen furcsa, hogy miképpen is fogalmazzak most, mert ezeken a képeken a modell, vagy a tetoválása a fontosabb. Az is lehet, hogy a modell pont a tetoválásai miatt vált a fotók témájává. Persze aztán az is lehet, hogy csak én bonyolítom a dolgokat és a kreatív igazgatókét eltöltött idő alatt már tudta, hogy melyik ügynökséget kell felhívnia, hogy tetovált modellt küldjenek neki. :)
A fotókon, Rembrandt (Series2), Rubens (Series3), Caravaggio (Series2) beállításait próbálta ki, amik főleg a kompozícióikban és a megvilágításokban kaptak szerepet. Kissé túlzásnak tűnik, hogy nagy klasszikusok beállításait próbálgatja a fotókon, de ezzel érdekes hatásokat hozott létre. Olyan mainak mondanám, hogy egy ilyen környezetben valami ennyire karakteres jelenség látható. A tetoválás valahogy mindig is a romlottság, a megbélyegzés, az állandóság jelképe volt. Mára ez már valamelyest finomodott, de azért még mindig nem elfogadott. Mindemellett ez a kettős megjelenítés divatos is a fotósok körében. Előszeretettel jelenítenek meg klasszikus felfogásban modern témákat, vagy oda nem illő dolgokat. Hasonlóak példáúl a CYD-en is posztolt Marc Yankus képei is, igaz ő még a fotók témájában kissé konzervítvabb hangnemet használt.
Ami levon az értékéből, hogy egy két fotón már a kereskedelmi fotózás megjelenítését súrolja. Nem mintha bajom lenne a kereskedelmi fotókkal, csak kicsit sok benne a PS munka, ami a tetovált világba nem nagyon illik. Jobban kedvelem, ha ezek a témák nyersebb megfogalmazást kapnak. Végtére is a tetoválás egy örök érvényű dolog.