Egyszerűség és szerkezetiség. Ezek a jelzők jutottak eszembe, amikor Kim Cogan koreai festő és illusztrátor képeit láttam. Elmosódottak, mint egy emlék, de van benne egy kis szürrealitás, ami annak is köszönhető, hogy a képek személyektől mentesek. Azokon a képein ahol viszont szerepelnek, ott olyan szituáció jelenik meg, ami néhol hátborzongató, vagy legalább is nem szokványos. Kicsit rideg és arctalan. Arctalan a szó szoros értelmében. Végül is az emlékekben nem szokás mindig mindenre élesen visszatekinteni.








