Egy kis Rousseau, egy kis Mucha no meg egy csipet anime-re hajazó lánykaság és kész is vannak Melissa Haslam szép, rajzos képei. Ennyire nyílván nem illik leegyszerűsíteni egy alkotást és alkotóját, de ha ezek a jegyek felfedezhetőek, akkor felfedezhetőek. :) Én inkább dicséretnek venném és szánom. 

Az Ausztrál Melissa Haslam képei egy romantizáló világba vezetik el a nézőt. Az alakjai leginkább lány formák, amolyan boldog gyermekkorben élők, de ennek ellenére a különös szituációk, környezetek adnak egy adag sötétséget, egy nem evilági hangulatot az illusztrációknak. A képeinek van egyfajta ereje, amit valószínűleg annak köszönhet, hogy a kislány alakok a természet szerves részei, mint egy ősi törzs tagjai. Így pont ellenkező hatást kapnak, mintha csak önmagukban egy szobában, vagy portréként állnának.  Egy amolyan jól öltözött ösztönlények. Szendék és erőszakosak egyben. Érdekes kis meséket mondanak el a képek, kicsit néhol borzongató meséket. Kicsit olyan érzetet kelthetnek, mint amikor egy esemény közepén várod, hogy mi lesz a következő furcsa és meghökkentő dolog, ami ebben a világban megtörténhet.  Tessék meglesni őket. :) Ha esetleg Melissa Haslam blog-ra vagytok kíváncsiak, akkor azt is megtehetitek.