Az absztrakt festészet számomra mindig is egy érdekes része volt a művészetnek, mert mindazonáltal, hogy sokuk látványos és értéket képviselő alkotás, nagyon könnyen rájuk mondható, hogy „ezt bárki képes lenne megcsinálni”. John Millei képei nem az utóbbiba tartoznak.
A szörfözéssel kapcsolatos kultúra nagyon sok szimbolikus tárgyat, életvezetési felfogást, fotózási módot adott a világnak. Az egyik ilyen szimbólum a sok különféle kisbusz. Ott volt Németország egyik jósága a VW kisbusz.
Az ember általában azt szokta meg, hogy jó-jó léteznek romok, de ezek tetemes része valami nagyon régi korból, a törtelem egy távoli pontjáról származnak. Ködösek, sokszor nehezen értékelhetőek és a létezésükről, arról, hogy milyen lehetett régen csak feljegyzések vannak.
Sokszor lehet látni, hogy az alkotók milyen alternatív módon próbálják magukat promotálni, a munkájukat bemutatni. Ki több, ki pedig kevesebb sikerrel. Willian Sanfer példája nagyon jó minta arra, hogy miként kell az új médiumokat használni a saját munkáink bemutatására. Ebben az esetben egy Flickr profil látható, de hasonló portfólió készítésére, számos gyüjtő oldal létezik, mint az itt is gyakran megjelenő behance.net.
A képre kattintva megtaláljátok a nagyobb képet, de ajánlom, hogy tekintsétek meg a Flickr-ös profilját. Minden munkájában van valami tetszetős és elégé meggyőző a következetes megvalósítás is.
A PhotoGuides.net készítette ezt a segédletet, amiben részletekbe menően megtanulhatjuk, hogy miképpen kell elkészíteni egy neon hatású szöveget.
Photoshopping Neon Text from Ash Davies on Vimeo.
A fotózás számomra mindig is egy olyan formája volt a képalkotásnak, amihez egyszerre kell konstruktív és festői látásmód. Sokan gondolják, hogy a fotózás egyszerű, csak lenyomod a gombot és meg is van a kép, de ez azért nem így megy. Annyi hatás érhető el, hogy ezek között, az, aki nem elég következetes elvész és csupa zajos kép születeik. Rosszul komponált, elhibázott színálású, bemozdult képek. Ezek szerencsére nem fenyegetik Jody Rogac-ot.
Úgy tűnik egy újabb film készül Basquiat művészetéről. Én eddig a Graffiti Királyai című filmet láttam, ami az életének azt a szakaszát dolgozza fel, hogy miként lett Amerika ünnepelt művésze és miként hullott le erről a gyorsan emelt dicsőségről. Érdekes dolgokat fejtegetnek a modern művészetről, a meccénásokról, az alkotók világhoz való viszonyáról. A címhez, amit itthon kapott, a filmnek nem sok köze van.
A fent láttható előzetesben Tamra Davis rendezte dokumentumfilmbe kapunk betekintést, olyan felvételekről, amik eddig nem nagyon forogtak a mindennapokban. Ezekben Basquiat beszél saját művészetéről.
Egy Dán testvérpár készítette ezt a videót, aminek a jósága pont a mindenféle sallangot mellöző egyszerűsége. A története mindössze annyi, hogy elszámolnak hétig, de mindezt szépen fomált számokkal és egy "speciális" eszközzel teszik, aminek a Rainbow Gun nevett adták. Tulajdonképpen ez is a videó apropója. A két alak Job Wouters és Roel Wouters, míg előző a tipográfiában, addig utóbbi, mint grafikus munkálkodik. Ez a videó egy része az If You Could: Collaborate című kiállításnak.
If You Could Collaborate — Job Wouters & Roel Wouters from If You Could on Vimeo.
Az If You Could-nak egyébként ez volt a negyedik kiállítása, amiben azt a célt tűzték ki, hogy a világ különböző tájairól összegyűjtsenek alkotókat és megkérjék őket, hogy párokba összeállva alkossanak valami újat. Úgy, hogy mindvégig megtartják saját alkotási szimbolikájukat, technikájukat.
