Egy újabb gyöngyszemre bukkantam a nap képe rovatba, több tekintetben is. Egyrészről egy kiváló karikatúra, másrészről megfelelően illik ahhoz az anyaghoz, amihez készítették. Ez a grafika a The New York Times cikkéhez készült, amiben az Apple és a Google közt megromlott viszonyról, különös tekintettel az Apple fővezére Steve Jobs és a Google CEO-ja, Eric Schmidt közötti helyzetről írnak.
Nem arra vállalkozom, hogy megmondó emberként az ékszertervezés jövőjén filozofálgassak, viszont egy olyan eljárást és annak eredményét szeretném bemutatni, ami mindenki számára elérhető.
Azt hiszem Salvador Dali-t senkinek nem kell bemutatnom, aki a szürrealizmus egyik legnagyobb alakja. Alkotásai még a mai napig is éreztetik hatásukat. A beinart.com arra vállalkozott, hogy összegyűjtse a modern világ szürrealista alkotóit. Az alapítója Jon Beinart, aki maga is alkotó, 2006-ban gondolt arra, hogy létrehoz egy olyan teret, ahol a szürrealizmusban alkotók nemzetközi szinten megjelenhetnek. Olyan alkotók ihlették, mint például H. R. Gigger. Ennek megfelelően nagyon sok alkotás túlzó, groteszk és néhol gyomorforgató. A modern szürrealizmusra, ahogy én észrevettem, egyébként is eléggé jellemző, hogy torz képet alkot a világról. Nagyon sok olyan szimbólummal dolgoznak, amik főleg az idővel, a technológiával és a biológiával és a túlzó és a normalitást teljesen mellőző erotikával kapcsolatosak. Az emberalakok sokszor túlzók és torzak, az érzelmek pedig számtalanszor túldimenzionáltak.
Az oldal elég összetett, mert nem csak összegyűjti ezeket az alkotókat, hanem lehetőséget ad arra, hogy el is adhassák alkotásaikat. Az alkotókra külön is lehet keresni, kiemelve az újakat, valamint még művészeti technika alapján is szűrhetők. Akik kedvelik a művészet sötét oldalát, ahol minden lehetséges, ők biztos találnak kedvükre valót az alkotások között.
A technológia fejlődésével az alkotásokba egyre jobban beleszövődnek a digitális megoldások. Amióta létezik az optika, az alkotók azóta kísérleteznek azzal, hogy a saját környezetüket, az őket ért hatásokat ezeken keresztül láttassák. Majd később egyre-másra jelentek meg azok a megoldások, amik eleinte tükrökkel és speciális lencsékkel, a valós képből egy új látványt generáltak. Amint finomodtak ezek a technikák és teret nyertek maguknak a digitális megoldások, onnantól kezdve a szoftveres képtorzítás egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Mára elértük azt, hogy nem is kell egy valós kép ahhoz, hogy vizuális alkotásokat készítsünk. Elég csak a Processing eljárásra gondolni, ahol programsorokkal alkothatunk ilyeneket.
Igaz nem egy új munkáról van szó, de ötletessége minimum megér egy posztot. :) A kanadai Eric Testroete munkája, amiben saját portréjával kísérletezett. Ugyanis ez volt a 2009-es halloween-es jelmeze, amihez az inspirációt a számítógépes játékok Big Head módjából vette.
A Doors talán egyik legismertebb száma, aminek nagyon kifejező és időtálló mondanivalója van. A People are Stange olyan, amit ezer közül is felismernél. Ehhez a dalhoz készítette egy "klippet" Denis Fongue. A grafikái rendben vannak és a betűkkel is jól játszott, csak egy kicsit lehetett volna közelebb a kamera a blackbook-hoz.
A kerékpárok már annyi dizájnert és mérnököt megihlettek, hogy talán meg sem lehet számolni.Számos különböző típus létezik, amiket a különféle igényeknek megfelelően alakítottak ki. Csak terepre elgondolt bringák közül van vagy egy tucat és akkor még nem is beszéltünk a városi és egyéb általános használatra szánt változatokról. Az elektromos kerékpárok ráadásul egy külön műfaj. Olyan igények hívták életre, ami alternatívát kíván nyújtani a környezetbarát, gyors, városi közlekedésre. Ezidáig erre álltalában valamilyen köztes megoldás született, amiknek mindig voltak hiányosságai.
A modern világ egyik megkerülhetetlen mozgalmává vált a graffiti. Azért is használtam a mozgalma kifejezést, mert az a jelenség, ami a hetvenes évek elején elindult számos új alkotási metódust keltett életre. Hatása volt a vizuális kultúrára, a zenére, a táncra és egy egész életstílus alakult ki köré.
Annak, hogy milyen egy adott városban élni és milyen hatással van az a benne élő emberekre, egyik legjobb mutatója, hogy milyen alkotások születnek benne. Az alkotók olyan módon tudják megélni ugyan azt a környezetet, amit mi sokszor unásig látunk és elsiklunk mellette, amely kihozza a város igazi arcát. A benne születő zenék, festmények mutatják meg igazán, hogy milyen is abban a környezetben élni.
Ebben a videóban Jon Naar fotós beszél arról, hogy milyen volt átélni New York-ban, azt amikor a graffiti született. Beszél arról, hogy igazából kik voltak, akiknek New York a mai, modern művészeti arcát köszönhetjük. Azt is megtudhatjuk, hogy New York több egy egyszerű turista célpontnál, több a felhőkarcolóknál. Az inspiráció maga volt.
A mai zenei világban nincs egyszerű dolga annak a zenésznek, énekesnek, aki érvényesülni szeretne. Ebbe a világban akar belemerülni a Brit modell Karen Elson. Első albumát, amin ez a szám is megtalálható, férje a White Stipes énekes, gitáros mindenese Jack White gondozásában készítette el. Ezzel a hátszéllel, azért már nincs is olyan nehéz dolga a Karennek, akit nem is olyan régen a Vouge beválogatott az évtized legjobb harminc modellje közé. Ebben a számban már az első pár hang után kiderül, hogy férjének nagy hatása volt az egész hangzásvilág kialakításában.
Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást és azt nyugodtan kijelenthetem, ha Karen ott szeretné hagyni a modellvilágot, akkor nem rossz alternatíva az énekesi pálya. Aki kiváncsi rá Facebook-on, Myspace-en is követheti a müködését.
Tudom, hogy sokan most arra gondolnak, hogy hú de elcsépelt cím, de egyenlőre jobbat nem tudtam kitalálni és tulajdonképpen miért is bonyolítsam, amikor erről van szó. A nap képéről.
Nagyra értékelem az olyan grafikákat, rajzokat, karikatúrákat, festményeket, graffitiket, amik ennyire találóak. Ebben az esetben a stílus teljesen egyszerű mégis sok mondanivalója van. Egy kis fricska a mai, elkényelmesedett, alapvetően fogyasztói beállítottságú társadalomnak.
aki esetleg ismeri a készítőt, kommentben jöhet... :)