Az igazat megvallva kettős érzéseim vannak erről az egész témáról. Egyrészről egy agg dolognak tartom, aminek nem nagyon van értelme a 2010-es években. Akkor, amikor ennyire oda kell figyelmünk környezetünk megóvására, egy kissé nagyképű arra parádét rendezni, ahol megölünk egy állatot. Másrészről viszont egy magávalragadó kultúrális élmény. Az egész világ, az öltözékek, a rituálék, amikkel ezekre a viadalokra készülnek. Ebbe vezet be Jeff Martin, a fotóival.

Számomra a modern művészetek közül a Streetart az, amiben megtaláltam, hogy miként csapódik le az alkotókban a kor, amiben élünk. Matt W. Moore kiállitása Párizsban.

Paranormal grafikai konpozíció. Valószínüleg még finomítgatok rajta, de az alap koncepció ez lenne.

A Music Television talán az egyik, a régi nagyok közül, aki annak ellenére, hogy néhol a legmodernebb kezdeményzések fűződnek hozzá, annál konzervatívabban kezeli a saját emblémáját. Ez a tévé alapítása óta elég keveset változott, de a napokban bevezette az új emblémát. A lenti képen az új és a régi. Nekem az új egy kicsit ridegebb, mint az erdeti, de azért hatásos maradt. A Music Television oldalán már be is vezették. Nektek hogyan tetszik?

SUHA (TEASER) from ROBBY REIS on Vimeo.

A SUHA egy rövidfilm, ami egy kanadai grafittis lány mindennapjain elmélkedik. Kiváncsi vagyok a teljes filmre is. Nem várok tőle valami felelmelő hatást, de érdekesnek mindenképpen érdekes lehet.

A film blogja pedig erre található: suhafilm.blogspot.com.

Az elmúlt pár évre nyugodtan kjelenthetjük, hogy rányomta bélyegét az ötvenes évek. Ez főleg a divatra igaz és ez a hatás még mindíg tart. Nem tudom, hogy hol lesz a vége, de az biztos, hogy elég sok fotóst, grafikust, zenekart megihletett és inspirált további munkákra az akkori kor nő ideállja. Brent Liederitz is hozzájuk tartozik.

Ez milyen már, én erre csak annyit tudok mondani, hogy savanyú a szőlő. Kiváncsi vagyok a következőre.

Hilary Bunt portfóliójában bukkantam erre a koncepcióra, ami az ausztrál MTV nyári arculatához készült. Ő végezte a produceri munkákat és az ausztrál The Lab Sydney készítette az animációkat. Amolyan szerethető darabok születtek. A figura alapját képező karaktert Kyle Downes készítette. Zene: Moxi. 

Az első képre kattintva megtaláljátok a négy animációt.

Szerencsére egyre többet lehet találkozni olyan alkotókkal, akik kreatívan ki tudják aknázni a modern technológiákban rejlő lehetőségeket. Ilyen az amerikai Scott Campbell, aki lézer segítségével vágta formára ezket a bankókat. Scott alapvetően egy tetováló és ezért még érdekesebbek ezek a megoldásai. A stílusa elég karakteres és felismerhető. Gyakran használt szimbólumai az ornamentus minták, a mexikói művészetből ismert koponya, Krisztus és Mária ábrázolások.

Azok, akik követni szeretnék, ők megteheti Scott Campbell blogján.

Sziasztok! Nem akarok okoskodással fárasztani senkit, most egy kérdéssel fordulok hozzátok. Két dolog jutott az eszembe amikor a Die Antwoord-ot néztem, hogy ezt nem lehet, hogy komolyan csinálják. Annyira fura. az tuti, hogy Japánban meg fognak értük őrülni, ha már most nincsenek megőrülve. :)

Szerintetek ez valami geg, vagy ezt komolyan gondolják? Az jutott eszembe, ha geg, akkor biztos befutó, de ha komoly, akkor hátborzongató. Mit gondoltok? Előrerebocsátva, fehívnám a figyelmet az első videóban lévő rövidgatyesz grafikájára a figyelmet... eszement... hajtás után a videók...