A motorgyártás mára annyi fajta gépet produkált, a különböző igényeknek megfelelően, hogy egy szép hosszú listát össze lehetne belőle hozni. Amire viszont most bukkantam az egy különleges modell. A nagy múltra visszatekintő Henderson gyár, 1930-as KJ modelljének egy egyedi változata. 1936-ban O. Ray Courtney épített ebből a gépből egy kasznis változatot és tulajdonképpen azt a modellt építette át Frank Westfall az Art Deco jegyében.

Amikor ritkán eljutok a művészellátóba mindig megdöbbenek, hogy egy-egy kellékért mennyi pénzt elkérnek. Mindig jó látni azokat az alkotókat, akik viszont nem foglalkoznak a flancos festékkel és kiegészítőkkel, hanem egyszerű eszközökkel is ász dolgokat tudnak létrehozni. Ezt jelenti nálam Mr.Frivolous grafikái is. Egyszerű tollal, filccel és kihúzóval, izgalmas grafikákat készít. Van blogja, flickr és facebook profilja is, csekkoljátok.

A fotózás egyik legnehezebb területe, a test fotózása. Talán ez az a terület, ahol a helyes bevilágításnak nagyon fontos szerepe van. Iain Crawford Body sorozatának kompozíciói minden szempontból rendben vannak.

Most, hogy itt van ez az észvesztő meleg, nem vágyom másra, mint fagyira és jégkrémre. Úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. A technológia iránt érzékenyeknek kínál egy ötletes terméket, így nyárra, a Mintpass.

Amióta kihozta az Apple az iPad-et, nem tudom megérteni, hogy miért kellett, ezt az egyébként még annyira nem elterjedt SIM-formátumot ráerőltetni az új felhasználókra. A micro SIM-re gondolok. Ha valaki tudja, hogy mivel tud többet, vagy technikailag miben más a micro SIM, mint a hagyományos, ők kommentben jelezzék.

Amennyire én tudom semmiben, csak méretben. Ezért a Cutmysim létrehozott egy kis segédeszközt, amivel hagyományos SIM-kártyánból egyszerűen alakíthatjuk ki az újabb és kisebb formátumot. Ellenben, ha vissza szeretnénk tenni a régi készülékbe a már átalakított kártyát, arra pedig egy kis kiegészítő nyújt megoldást.

Nem tudom, őszintén, hogy lesz e jövője ezeknek a „találmányoknak”, de egyszerűbb lenne, ha nagyobb vállalatok tartanák magukat a megszokott formátumokhoz, vagy egységesen változtatnának a szabványokon.

Az elmúlt hónap vitathatatlanul legnagyobb sport eseménye a focivébé. Itt a CYD-en is foglalkoztam már pár mondat erejéig azzal az ellentéttel, ami a világ egyik legszegényebb országa és egy ilyen hatalmas összegeket felemésztő esemény között van. Nem az a probléma, hogy itt rendezik meg a vébét, sőt. Ellenben, a dél-afrikai lakosság ebből keveset profitál. Meg merném kockáztatni azt is, hogy a sokat emlegetett Vuvuzela eladásokból sem ők kapják a nagy lóvét.

Annak ellenére, hogy sok hibajelenség kíséri az Apple új telójának bevezetését, az érdeklődés egyáltalán nem apad iránta. Azt is többször fejtegették már, hogy vajon ennek a sikernek mi lehet az oka. Ebbe ugyan most nem megyek bele, de feltehetőleg az ilyen projektek is hozzájárulnak a nagy népszerűséghez. Az első videoklip, amit iPhone 4-gyel készítettek. Ilyen valóban jól jön a fejlett videós képesség.

A videó egyébként a kanadai Flakjakt zenekar Cascades című számához készült. A videót összesen egy hét alatt készítették, amiből az utómunkálatok két napot vettek el. A végeredmény pedig szerintem elég meggyőző. Semmi extra nincs benne, ha viszont figyelembe vesszük, hogy egy mobillal rögzítették akkor más megvilágításba kerül.

Amerikáról számtalan olyan fotó készült már, ahol a zsúfolt autópályákon tömörülő autósokat láthatjuk. Reggel a munkába este pedig vissza. Sajnos mivel mindenki akart magának egy kis földet a lehetőségek országából, ezért akkora távolságokat kell áthidalniuk, hogy nem is lehetne másképpen megoldani a közlekedést. Ross Ching-nek köszönhetően viszont nézzük az autópályákat a zajos masinák nélkül.

Az alapötletet Matt Logue-nak köszönhetjük. Az ő Los Angeles-i fotós koncepciójából indult ki és készített egy kis trükkel time lapse hatású felvételt Ross Ching.

Amellett, hogy öröm az ilyet látni, élvezetesen hátborzongató lehetne a valóságban megélni. Annyira természetellenes ez a sok beton főleg, ha a funkcióját sem tölti be.

Running on Empty from Ross Ching on Vimeo.

A retró már annyira egy elcsépelt fogalom, hogy számtalan fronton, a divattól a zeneiparig már évek óta temetik. Ennek ellenére mindig jön egy-egy tervező, előadó, aki kedvet kap ehhez a régieskedő hangulathoz és alkot valami olyat, ami megnyerő. Ilyen a Louis Vuitton 2010 őszére tervezett kampánya is.

Nem sok kultúra van a világon, aminek annyira élvezetes kalligráfiája lenne, mint az arab vlágé. A bolgár Jordan Jelev ebbe a világba vezet bele egy pár élvezetes munkájával.