A bútortervezés és maga a formatervezés napjainkban akkor produkál meghatározó tárgyakat, ha annak alkotója játékként áll a munkához. Erre egész jó példát szolgáltatnak Victor M. Aleman és Thomas Heatherwick ülőalkalmatosságai.

A játék kifejezés alatt nem bugyuta hülyülésre gondolok, sokkal inkább arra a tudatállapotra, amikor az ember agya még nyitott a világra, annak szerkezetére, működésére. Amikor egy gyermek elsőként látja bizonyos dolgok működését és teljes mértékben lenyűgözve áll egy egyszerű pörgettyű láttán. Valahogy az elmének ez az állapota a legfogékonyabb és ekképpen születnek a nagy ötletek. Ezekből a gondolatokból, felfogásokból a legtöbb esetben egyértelmű és frappáns végeredmény születik, de természetesen, mint minden ez sem biztos recept, de általában bejön.

A következő két tárgy arra is rámutat, hogy miként lehet egy ilyen forgástestet többféleképpen értelmezni. A végeredmények nagyon hasonlók, de tervezői különbözőségekre is rámutat. Nem is rangsorolnám ebben az esetben a két tárgyat, mert mindkettő jó megoldás a pörgettyűre. Játékos és egyszerű. A többi pedig már személyes ízlés kérdése.

Thomas Heatherwick tárgyának első változata Milánóban debütált április elején. Akkor, a Magis-nál jelent meg és a Spun Seat nevet kapta. A cég számára készült változatot esztergált műanyagból készítették, de később, rézből is készül egy limitált sorozat. Ezeket, a londoni Haunch of Vension galéria számára készítette. Az eredeti változat kültéri és beltéri használatra egyaránt alkalmas volt, de annyira nem volt meggyőző, mint a rézből készült társa. Ergonómiai szempontból ez egy konzervatívabb testtartást igényel és jóval hivatalosabb, mint a mexikói tervező munkája. Az igazat megvallva, a valódi lényét pont emiatt a galéria számára készült változatnál érte el. Ebben az esetben a fém ilyenfajta igényes megmunkálása hozta ki a tárgy dinamikáját és forgástest jellegét. Önmagában is jól mutat. Elsőre, ha egy térben elhelyezik, a hatása inkább egy műtárgyra emlékeztet, mint sem egy székre. Arról, hogy miképpen is készül el egy ilyen grandiózus fémtest, betekintést enged, a gyártás során készült pár fotó. Ja, még egy kis infó, ő az a tervező, aki a Shanghai Expo 2010, Angol pavilonját is elkövette, ami a kiállítás egyik ikonjává is vált.

A további érdekessége az esetnek, hogy amíg Heatherwick Londonban, addig Aleman Mexikóban alkotta meg a saját értelmezését, igaz utóbbi még 2009 év elején született. A mexikói tervező sokkal fiatalosabban állt az egész ötlethez. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a neve is ToTOYo. Az ő megoldása kevésbé hivatalos. Az ülő pozíció is sokkal lazább. A Spun Seat esetében egy kissé formális a testtartás. A ToTOYo, amolyan lounge-os, chil out-os hangulatú. Az anyagai is komfortosabbak és barátságosabb hatást keltenek. El tudnék képzelni egy kávézót, ahol az asztalok körül hasonló tárgyak kaphatnak helyet. Aleman, mint tervező ismerős lehet, az összecsukható bringa-koncepciójáról, ami a designpumpán is megjelent. Az Eco névre keresztelt bringából is kiderül, hogy a lágyabb, az ível formák, a kör működésével, szerkezetével kapcsolatos megoldások sokat foglalkoztatják. Érdemes megnézni a többi munkáját is, a bútorai sok modern élettér szerves részét képezhetnék, mint például a Loopita.