Semmiképpen sem méltatással kezdeném ezt a posztot, mert nagyon sötét világ az, amit Juha Arvid Helminen, Invisible Empire sorozata ad nekünk.

Gondolom mindenkinek valami mást fognak jelenteni ezek a sötét képek. Nekem valahogy az ember legrosszabb énjét szimbolizálják. Nincsenek személyek, arcok, a testbeszéd idegen és rideg. Be kell csatlakozz valahova és nincs kibúvó. A külsőségek nagyon komor, gyászos hangulatot árasztanak és személyiségek hiánya pedig egy torzó érzetét keltik. Látod az emberalakokat a képeken, de közben nincsen arcuk és csak a jelekből következtetheted ki, hogy milyen szituáció játszódhat le éppen.

A következetesség, amivel az öltözékeket és szituációkat kialakították becsülendő, de nem volna szabad, hogy az ember teret engedjen ilyen sötét gondolatoknak. Mivel nem régiben láttam A tetovált lány című filmet, ez nem igazán tett jót az általános hangulatomnak, ennek ellenére a filmet és a finn fotós Juha Helminen fótóit is ajánlom. A filmet mindenképpen. Igaz, jobban el tudnám viselni azt a világot, ahol az ember rosszabbik énjét olyan képek szimbolizálnák, mint a Fekete négyzet Kazimir Malevich-től, de nem ebben a világban élünk.